Ael M. slash

Csütörtök, 2024-03-28, 9:58 PM

Üdvözöllek Vendég | RSS | Nyitólap | dd | |

A MÁSIK ÉNEM 4.



- Nem lettem buzi, ha meg az vagyok az én dolgom, de ha még egyszer hozzá mersz érni Luishoz, agyonverlek, még akkor is, ha a fiam vagy!- Nem hatom meg Dant, épp olyan kemény, fiatal kora ellenére, mint én. Akár önmagam ifjúkori kiadása. Még az öltözete is hasonlít az enyémre, a farmer meg a fekete póló neki is jól áll, alig kicsivel keskenyebb a válla az enyémnél, és magasságban sem marad el mögöttem. Kiköpött az én fiam! Ráadásul ő is jó képű, hogy basznák meg a gének!

- Jól van oké, nem tudtam, hogy ennyire odavagy érte. Legyen, ahogy akarod, de tudod, a legjobb helyre jöttem, anyám rajtakapott ez egyik barátommal az ágyban, úgyhogy kidobott. Elmondott minden hülye köcsögnek, persze pár órára rá felhívott, hogy menjek haza és beszéljük meg, de addigra én már a gépen ültem, útban ide. Nincs hová mennem, ki dobsz vagy maradhatok?- a kérdéstől zakatolni kezd a szívem, régebben nagyon is akartam azt, hogy a fiam velem éljen, több éve vágytam erre titokban, még akkor is, ha utálom a felelősséget, de most…valahogy nem örülök a hírnek annyira.






Trevor 1.



Trevor ujjai remegtek, amikor végigsiklottak az apró tört fehér színű gombokon és jól látta, hogy Karl is mekkorát nyelt, amikor feltárult a bronzos, széles mellkas. Pompás látványt nyújtott, Trevornak minden lélekjelenlétére szüksége volt ahhoz, hogy a figyelmét kizárólag a sebek felfedezésére összpontosítsa és arra, nem - e törött el, valamelyik csontja a nagytestű idegennek.

-A nadrágját majd én! - fogta le Trevor kezét a barátja - úgy látom, rád túlságosan nagy hatással van a fickó. - Trevor erősen elpirult és szabadkozva állt fel az ágy mellől, tulajdonképpen örült, hogy a további vizsgálódást Karlra bízhatja.

Amikor biztosak voltak benne, hogy az idegen nincs életveszélyben, mindketten lehúztak egy- egy, pohárka vodkát a jól végzett munka jutalmaképpen.

-Nagyon felizgatott?- Kérdezte Karl, Trevor ágyékát bámulva, ami szemmel láthatóan majd szétfeszítette az anyagot.

-Miért, terád talán hatástalan volt?- Karl a magas, izmos, de vékony testfelépítésű férfi, nevetve rázta meg a fejét.

Szelek szárnyán 6.


Arkon hajnalban ébredt. Olyan furcsán érezte magát, egész más volt minden. A valóság átsiklott egy ismeretlen dimenzióba, mintha egy másik világba csöppent volna. Ugyanaz a környezet vette körül a kabinban, mint máskor, de mégis megérintette a változás szele. Ráadásul ébredés után az első pillanatban, pontosan tudta, hogy kié a kar, ami a mellkasán nyugszik és kinek a testének a melegét érzi olyan nagyon.

 Thom.

Ránézett a fiú arcára és magába itta a látványt, a duzzadt ajkakra majd a szőkés pilláira vándorolt a tekintete, amelyek olyan hosszúak voltak, hogy árnyákot vetettek a pilács által tompán megvilágított finom vonásokra. Aztán a perzselő tekintet lejjebb siklott, a bronzos mellkasra és arra a hosszú, izmos lábra, ami kikandikált a takaró melegéből. Arra, ami az ő combján nyugodott. Uram isten!

A fekete hajú kapitány hitetlenül rázta a fejét. Most még jobban kívánta a karcsú testet, mint tegnap éjjel.







Szelek szárnyán 5.




Az istenverte kölyök!

Milyen kár, hogy nem lány! Uram isten, mi mindent tudna vele tenni! Addig szeretné, amíg ájultan heverne mellette az ágyban a kéjes kielégüléstől, az arca rózsapírban játszana, az ajka duzzadtan nyílna szét a csókjaitól, és…

Úristen, egészen meg fog bolondulni, ha ez így megy tovább…Megőrjíti az a némber. Azaz kölyök!

 Arkon fekete tincseinél is sötétebbnek hatott most az arckifejezése, ami hű lenyomata volt háborgó lelkének. A korlát mellett állt és nézte a szürkés- kéken tovaterülő hatalmas víz leplet, amely hullámzott és lágyan ringatta a monstrumot, amivel utazott.

Az óceán mindig megnyugtatta.

A hajói nélkül félember lenne, a vízen való lét, jelentette neki a valódi életet. Itt az lehetett aki, nem kell a kor, sok szabályát betartania.

Pedig a szabályok fontosak! Ő is szigorú pontokat tartatott be matrózaival és a körülötte lévő emberekkel.

De itt sem szabad megtennie bármit, hiszen, ha engedne a vágyainak, akkor… a múltkor, megcsókolta volna a szőke fiút. Talán.







VADALMA 2.-slash



- Nem értem, hogy tudsz így felizgatni- leheli, amikor újra a számra tapad. Sürgető vágyat érzek, ajzószerként hatnak rám ezek a szavak. Félretolom a fejét és a markomba köpök, és már viszem is le a nyálat a finom meleg bejárathoz. Csókolózunk, amikor a makkomat a nedves lukhoz igazítom, kicsi fájdalmas, de kérő nyöszörgések jönnek ki Vadalma torkán, amikor benyomulok. Majd a vállamba temeti a fejét én, pedig lassan becsúszok egészen. Amikor beérek, várok egy kicsit és erősen magamhoz szorítom a karcsú felsőtestet.

- Most te fogsz irányítani, mozogj, ahogy neked jó- biztatom és ő valóban lassan elkezd mozogni. A lábait felhúzza az ágyra a csípőm köré, két keze a nyakamat szorítja az arcát, pedig a vállamba fúrja, miközben repít minket a kéj felé.

- Meddig fog fájni?- emeli fel könnybe lábadt tekintetét kis idő múlva.

- Kívánom, de még mindig fáj - a hangja elgyötört és tudom, hogy az igazat mondja.

- Várj mindjárt jobb lesz, emelem le magamról, miközben magam után húzom a fürdőbe. Remegünk mindketten a vágytól, már alig várom, hogy újra benne lehessek.

A polcon lévő síkosító szinte rám mosolyog, de a mellette lévő koton gumik emlékeztetnek arra, hogy már megint ostoba voltam, de most már mindegy. Legközelebb használni fogom őket.

Vadalma lágyan omlik a kezeim közé, amikor alul az ujjaimmal bejuttatom a hűvös zselét, és remeg az egész teste, amikor a kád szélére ülve végigfektetem a combjaimon. Ideje egy kicsit a prosztatáját beizzítanom.







yaoi Pictures, Images and Photos








Honlap-menü

...

Free Graphics

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Chu_Loveless Pictures, Images and Photos A mai napon itt járt: